Igaz hogy tavaly voltam már Dél-Afrikában, de akárki meghallja azt mondja az nem Afrika. Ezt teljes mértékben alá tudom támasztani. Ég és föld a mostani helyhez képest. Elég lepukkant itt minden. Azon a környéken, ahol lakom többszálloda is van és sok túrista. Komolyan kissebségben érzem magam mikor kilépek az utcára. Ráadásul azt hiszik gazdag túrista vagyok és mindig rám akartak tukmálni valamit, de úgy hogy nem is nagyon értettem őket. Van néhány kifejezés amit minden ilyen tukmálós ember tud angolul pl. gyakran így kezdik a dolgot: Hello mz friend. Aztán gyakran elhangzik a Very good quality. Ezt mindenre rámondják úgyhogy siklik is el a fülem mellett :) Elég szánalmasak szegények de hát biztos nem tehetnek róla nem haragszom rájuk. A másik amit nehéz elkerülni a Feltöltőkártya-SIMkártya-Mobiltelefon árusok. Fognak egy kis pálcát és feltűzik rá az összes feltöltőkártyát. Majd egyszer lefényképezem ezt is.
Bankkártyából az egész országban csak a Visa-t fogadják el. Azt is csak automatáknál kp felvétre lehet használni. Viszont tök érdekes szép színes némelyik bankjegy.
Szombaton lazítottam nem mentem semerre. Vasárnap viszont muszály volt útra kelni, mert kellett pár dolgot szereznem. Amint kiléptem 3-an tapadtak rám. De egyik hamar feladta. A másik kettő makogott valamennyit angolul és jól is jöttek, mert ismerték a terepet ellentétben velem. Szóval kellett vennem egy kisméretű vízforralót. A műszaki bolt amit kipécéztem zárva volt de megmutatták hol a piac. Itt sikerült szereznem egy made in china csodát. Vizet meg papírtörlőt a Marina Market nevű boltban vettem. Nem is tudtam, hogy a szálloda közelében is van úgyhogy örültem hogy megmutatták mert nem kellett messzire cipelni a cuccot. Visszavittem a cuccot a szállodába aztán megmutatták hol lehet olcsón kenyeret vagy inkább bagettet venni. Közben kiderült, hogy ők egy együttes tagjai és már egy harmadik tag is csatlakozott, aki viszont egész jól beszélt angolul. Amúgy jó fej banda volt úgyhogy elmentem megnézni hogy játszanak.
A bádogtetős viskójuk 2 szobából állt. Egyikben a hangszerek másikban meg ők aludtak. Ott laknak azon az üres területen túl ami a szálloda mögött van. Elő is hoztak pár dobot és mutatták nekem hogyan kell játszani. Nem is ment olyan rosszul pedig úgy éreztem abszolút nem vagyok formában. Aztán előkerült egy szép nagy xilofon és a végén igazi afrikai népzenét játszottunk. Ajánlgatták nekem a dobokat merthogy ezek eladók és adnak hozzá egy CD-t és lehet otthon gyakorolni :) Persze nagyot nem akartam mert csak a gond van vele meg drága is, de egy kicsibe beruháztam, úgyhogy támogattam a kultúrát meg van egy igazi afrikai dobom :D Aztán vissza is sétáltak velem a szállodához.
Hétfőn kedden gyalog mentem melóba, mert jól esett egy kis séta. Bár állítólag sötétedés után nem nagyon célszerű mászkálni.
Úton a melóba:
Elég kevés itt az aszfaltozott út, járdáról meg ne is álmodjon senki. Az épület amiben Ericsson irodát alakítottak ki az is egy földúton van. Jó kis afrikai sárga föld vagy inkább vörös. Ez a vörös por mindenhol ott van nehéz szabadulni tőle. Egy nap után már vakarhatom lefelé a cipőmről is.
A lenti képen látszik a kilátás az irodából. Ez még mindig a város közepe. Több mint 3 millióan laknak itt. Az egész országban meg 14 millióan. Fura hogy mennyiféle autó közlekedik itt. Nem ritkák a csilivili terepjárók sem. Rengeteg a régi kockalámpás merci, asszem a képen is az jön szembe. Meg van sok lerobbant szétesni készülő tragacs is. 2 Ericsson sofőr van, az egyik Toyota Corollával a másik Avensissel járkál.
Azt a melót amiért jöttem még nem tudtam elkezdeni hiányzó kábelek miatt, amiket végül szóltam hogy küldjenek otthonról hogy tudjak csinálni valamit, de csak csütörtökre ér ide. De addig sem unetkoztam mert kibővítettem egy meglévő központot. De sajnos lesznek még problémák itt úgy érzem, úgyhogy jövő hét kedden biztos nem tudok hazamenni, pedig már nagyon mennék. Nem érzem túl jól magam itt egyedül. Otthon meg mégjobban hiányzom.
