Így boldogulok a nagyvilágban

Szombaton felkerekedtünk Janival és elmentünk a múzeum parkba. Az egyikben egy NASA kiállítás volt azt akartuk megnézni. Volt angol audio guide, úgyhogy értettük is miről van szó :) Sok múzeum van itt egy helyen. A rendőr múzeumot pl. egy helikopterrel reklámozták:

https://www.youtube.com/watch?v=3tMPfEcbGnE

A kiállításon főleg replikák voltak de eredeti dalrabok is szép számmal előfordultak. Láttunk például igazi rakéta hajtóművet:

https://www.youtube.com/watch?v=KXVeVKiHbbk

A Saturn V rakétát használták az Apollo küldetések során, hogy a holdra jussanak. Hatalmas szerkezet volt. Az űrsiklók eltörpülnek mellette:

https://www.youtube.com/watch?v=ikMKtanJjzE

A kiállítás leginkább a holdra szállás történetéről szólt. Így nem maradhatott ki a holdjáró sem:

https://www.youtube.com/watch?v=6R4MBI1hZec

Hazafelé még éppen elkerültük a meleg felvonulást. Nagy buli ez a városban. Még a buszokra is kirakják a kis színes zászlókat egy héttel előtte. Akárcsak a szállodák és az éttermek.

Aztán véget ért a jó idő is. Délután meg vasárnap egész nap esett az eső. Kellett is mert gyakorlatilag szárazság volt már.

Az első hét mozgalmas volt Stockholmban ráadásul a munka is teljesen új volt és mindenki szabadságon van még most is. Tehát nem igazán volt, aki elmagyarázta volna rendesen mit is kellene csinálni. Szerencsére akadt pár tapasztaltabb kolléga az irodában, aki tudott segíteni. Most már csak az a gond hogy az Ericssonban is mindenki szabadságon van, ezért elég nehéz megszerezni az infókat az íráshoz.

Az első két hétvégét a munkahelyen töltöttem, pontosabban a délutánt. Egyrészt sokkal lakályosabb mint a félig üres lakásom, másrészt a Forma-1-et próbáltam kisebb nagyobb sikerrel megnézni. Sajnos itt csak egy kábelen fogható csatorna közvetíti, úgyhogy az otthoni gépről próbáltam áthozni az adást. De volt hogy torrentről töltöttem le mert másképp nem ment. Szóval macerás volt az biztos.

Kezdenek már visszajönni az emberek a nyári szabadságukról. Itt az irodában is egyre többen vannak meg a metró is egyre zsúfoltabb. Hétfőn hazafelé le is robbant az egyik alattam. Mindenkit leszállítottak aztán a következővel kellett tovább menni. Sok metró közlekedik itt. 7 vonal van és 11 féle útirány, több mint 90 megállóval. Pedig ez a város nem nagyobb mint Budapest, de nálunk még csak a negyedikkel kínlódnak. Ráadásul minden megállóban van valamilyen kis kiállítás, ezért mondják hogy itt található a világ leghosszabb művészeti kiállítása. Egyszer ha rossz idő lesz majd végig megyek mindegyiken. De maguk a metróvonalak se semmik. Látványos az egész. Sok helyen látszik hogy tömör sziklában haladunk. Nem lehetett könnyű kivésni, mégis hatalmas terek vannak odalent. Ahogy jövök Kista-ba kétszer is kijön a felszín alól és völgyek felett megy át. A vizeken is többnyire hidakon közlekedik a szigetek között.

Most hétvégén már kicsit jobban bejárom a környéket. Majd jelentkezem az eredménnyel.

Újra elkezdtem frissíteni a blogomat abból az apropóból, hogy a cég amelyiknél nemrég kezdtem dolgozni, Svédország fővárosába küldött engem 2-3 hónapra. Elég hirtelen jött az utasítás. Az augusztus eleji szabit is előrehoztam és Kati is nagy nehezen el tudta cserélni a napjait munkatársaival és így sikerült még Erdélybe is lejutni az utazás előtt.

Szóval munkába megyek betanulni, két munkatársam is velem tart, illetve jön még egy harmadik is augusztusban. A kinti cég keresett nekünk lakásokat, ami Stockholmban állítólag nem kis feladat 3 hét alatt. Na de sikerült nekik úgy-ahogy. Az történt hogy szombaton az indulás előtti napon hívott a főnök és közölte találtak végül nekem is lakást, szép nagy, de teljesen üres. Gondoltam ennyi erővel a híd alatt is lakhatnék. De semmi gond Daniel a kinti főnök segíteni fog. Elmegyünk az IKEÁba és megveszünk mindent ami kell. Szóval vigyek csavarhúzót is magammal. Ez a hétvége nem alakult eddig szerencsésen. Néhány órával azelőtt tönkre ment a HTC telefonom, ami elég nagy érvágás volt. Többek között a GPS is abban volt.

Vasárnap 17-én reggel 7-kor indult a gép Stockholmba. Jó korán kellett kelni. Megbaszéltük a munkatársakkal, hogy a reptéren találkozunk. De újabb izgalmak jöttek, ugyanis a Telenor aminél a céges előfizetésünk van, aznap reggel egyáltalán nem akart működni. Még jó hogy volt a vodafonos előfizetésem is illetve Janinak is volt egy T-mobilos száma. Őt el tudtam érni. De ekkor már a beszálló kapunál volt, mert hamarabb kiért. A céges gépe viszont még nálam volt, úgyhogy reménykedtem, hogy beengednek ennyi csomaggal, de szerencsére nem volt gond. A másik munkatársammal viszont közösen volt repjegy foglalásunk és jóhiszeműen felvettem az ő beszállókártyáját is. Elérni viszont nem tudtam. Elég sokat kellett várni, mire megérkezett és kiszúrtam a tömegben. Ezek után egy kis szundikálásra vágytam a 2 órás repülés alatt, ami valamennyire össze is jött.

A repcsi Arlandában szállt le ami Stockholmtól kb 40 Km-re van. Busszal mentünk be a városba, ahol Daniel, a főnök várt minket, hogy velünk töltse ezt a "nagyszerű" napot.

A buszon történt egy kis baleset is. Egy éles kanyarban a notebookom leszállópályára állt a felső polcról. Zuhant vagy két métert mire a padlót érte, közben Jani fejétől pár centire haladt el. Szerencsére minden működött rajta. Csak egy csúnya horpadás keletkezett a zsanérok között a kijelző hátán.

Fél óra alatt bent voltunk a belvárosban. Vettünk 30 napos bérletet és mentünk a megbeszélt találkozóra Daniellel. Nincs kicsi autója a csávónak (Volvo XC60 azt hiszem szép fehér színben), de így is éppen csak besfértünk a sok csomaggal.

Kicsit megmutatta a belvárost, aztán mentünk *J* lakásához kipakolni. Ő az északnyugati részén lakik a városnak. Majd Janinál is kipakoltunk, aki az óváros egy szűk utcájában fog lakni és mentünk mindannyian hozzám mert felajánlották, hogy segítenek a berendezésben. Én az Ertagatan 9 szám alatt fogok lakni az ötödik emeleten egy két szobás lakásban, ami ekkor még kongott az ürességtől. De legalább láttam hogy van konyhabútor, tűzhely és hűtő valamint egy ruhászekrény is akadt az egyik szobában. Aztán indultunk is az IKEÁba megvenni, ami még szükséges. Kicsit elgondolkodtunk hogyan is vigyük haza a sok cuccot. Danielnek volt tetőcsomagtartója is, még csak egyszer használta, de sikerült felszerelni és rá is dobtuk az ágyat meg az asztallapot. A délután meg az este nagy része el is ment a szerelgetéssel. A mennyezetre is kellett lámpát szerelnem ezért összereaktam az asztalt meg a székeket, hogy azokra álljak rá. De kiderült, hogy az asztalt így nem tudom kivinni a konyhából. Szét kellett szednem és újra összerakni hogy más helyiségekben is használni tudjam :( Éjfél körül már kidőltem a hosszú nap után. Elég dúrva, de csak ekkor sötétedett be igazán kint. A végeredményt itt láthatjátok: https://www.youtube.com/watch?v=igY6SVIBdl0

Elég spártai a hely, de jobb mint volt.

Hétfőn reggel mentünk a melóba. Az iroda a Kista Science Tower-ben van majdnem egy órányira tőlem, de metróval átszállással oda lehet jutni. Janival beszéltük meg a találkát mert ő lakott közelebb, aztán mentünk tovább a többiekhez. Kicsit bolyongtunk a T-Central megállónál, ahol minden metró vonal összefut, de nem találtuk a kék vonalat amire át kellett volna szállni. Aztán kiderült hogy most felújítás miatt azt a szakaszt lezárták és máshol kell átszállni rá. Emiatt kicsit el is késtünk. Van még egy srác aki már fél éve itt dolgozik, Tamás és ő segített nekünk megtalálni az irodát. Ez igazság szerint nem volt nehéz mert a környék legmagasabb épületét kellett keresni. Az iroda a 27. emeleten van ameddig a lift az utat kb 10 másodperc alatt teszi meg. Főleg lefelé dúrva a füldugulás meg a szabadesés feeling :) Egyik nap felmentünk a tetőre a 32. emeletre és körülnéztünk egy kicsit: https://www.youtube.com/watch?v=eEjWbxR_vHE

De még e fölött is van egy torony valami forgó izével: https://www.youtube.com/watch?v=mO0E9G7uBaI

Stockholm eddig a legnormálisabb hely, azok közül ahol eddig jártam. Ilyenkor nyáron egész kellemes az idő is. Sok szigetre épült a város ezért szokták az északi velencének is nevezni. Nagyon jó, tiszta levegője van és szinte mindenki tud angolul :) Nem messze a lakástól csináltam egy látképet a város központi részéről: https://www.youtube.com/watch?v=T4kgTdHjYz4

Kezd már váge lenni a projektünknek. Van még némi korrigálni való, de nagyjából kész vagyunk. Múlt héten még volt róla szó hogy esetleg hamarabb is elmehetük ha jól alakulnak a dolgok. Sajnos annyira azért nem alakultak jól, úgyhogy a legvalószínűbb most az előre tervezett szerdai indulás.

A hétvége környékén eléggé tele volt a szálloda. Jött egy csomó katona. Állítólag egy csádi-szudáni közös haderő tisztjei, akik az ország keleti részén harcolnak a határ mentén élő lázadókkal. Mondjuk nélkülük is volt katonai jelenlét. Az UN feliratú autók kb 10 percenként felbukkannak.

 Peti ma fényképezgette az utat mikor mentünk a szállodából a munkába. Ki is rakom ide hogy lássátok ti is a környéket. Az első kép még az amikor kihajtunk a szállodából.

Sziasztok!

Most, hogy vasárnap van pihi van. Ez az egyetlen nap a héten, amikor nem dolgozunk. A többin átlagban 10 órákat melózunk. Egyszer még éjszakára is vissza kellett mennem. Ennek meg is van azért az eredménye. Jórészt be is fejeztük az új központ indítását és ha minden jól megy holnap sikeres teszthívásokkal ünnepeljük. Közben elkezdem a többi központon is a munkámat és bár eleinte lehetetlennek tűnt de elképzelhető, hogy úgy megyünk el innen hogy mindent megcsináltunk még a plusszban beugrott dolgokat is.

Egyébként munkán kívül nem is igazán lehet mást csinálni. A kirándulás nem ajánlott akárcsak a fotózás. Nem messze tőlünk az elnök lakik és még az ujjunkat sem szabad emelgetni ha arra hajtunk el a kocsival nehogy lepuffantsanak az őrök. Meg egyébként sem ajánlott 40 fokban a tűző napon mászkálni. Egyszer kipróbáltam meddig bírom. Meló közbenkimentem az udvarra kicsit levegőzni a napra. Kb. 5 percig bírtam dolgot utána menekültem be az árnyékba, de ott sem volt sokkal hűvösebb. Itt légkondi nélkül lehetetlen élni. Szar is volt mikor csütörtökön elromlott, de szerencsére másnapra megjavjtották.

Egyébként hihetetlen drága egy hely ez a város. Állítólag a világ élvonalában van. Alaphangon minden kétszer annyiba kerül mint otthon. Úgyhogy nagyon jól jártam, hogy kaját is hoztam magammal. Ez ki is fog tartani végig. Burkinából okulva már nagyon körültekintően válogattam össze hogy mit is hozok. Változatosságot pedig a szállodai reggeli nyújt, bár 2 hét után én már ezt is kezdem unni. Hogy nem lehet egy normális rántottát csinálni egyik szállodában sem? Ezt nem értem. Ja egy másik veszélyes dolog itt a narancslé. Sárgás barna színe van és fűrészpor íze. 1-2 alkalom után erősen kerülöm.

Nem sok időm volt eddig irogatni, azért nem láthattok sok újdonságot itt. Elég sokat melózunk még szombaton is. Lesz túlóra bőven. Csak a vasárnapunk szabad. De ezért jöttünk ide, ráadásul nem is igyazán lehet itt kirándulni sem.

De végre csináltam pár képet, úgyhogy felrakom őket.

Ez itt az Airtel udvarán készült ahol minden nap vagyunk:

De hétvégén körbe jártuk a szálloda udvarát is, ami elég nagy:

Itt van a kinti étterem is ahol Pizzázni lehet:

A szálloda mögött egy folyó van ami elválasztja Csádot Kameruntól. De a legmeglepőbb az volt amit a kerítés tövében látni. Kis veteményesek a folyóparton:

Ott a túlpart már Kamerun:

Itt pedig egy kis boltocska a szálloda bejáratánál. Mr Good Price árulja itt az afrikai cuccokat elég magas árakon:

Végre van netem a szállodában és végre van időm írni is :) Megérkeztem rendben, de a csomagjaim csak 1 nappal utánam. A kajám is benne volt úgyhogy kedd este a szállodai kaját választottam vacsorának is. Nagyon finom pizzát ettem. Reggeli meg jár a szobához.

Ja egyébként aki nem tudná Csád fővárosában vagyok, aminek a neve N'Djamena. Közép-Afrikában található a Szaharától kicsit délre. Jó meleg van itt, átlag 40 fok.

Az Airtel-nek indítunk egy új központot. Velem van egy kollégám is, mivel ez egy veszélyes ország ezért az előírás az, hogy ketten kell ide jönni. Március 23-ig leszünk itt. Utána a vízumunk is lejár.

A novotelben lakunk addig. Közel van a reptér. Kb a kifutópálya végénél vagyunk, de csak elvétve jön repülőgép. Állítólag ez a legjobb szálloda az országban, de az európai színvonalat alig üti meg. A légkondinak olyan hangja van mintha egy forgótárcsás mosógép mellett ülnék. Távirányitót nem mellékeltek hozzá. Csak a kikapcs-bekapcs működik azt is csak a biztostékkal. Aludni szigorúan csak füldugóval lehet, mert ha nem megy éjszaka megsülök, de ropogósra ám :)

Igy néz ki a szoba, szép nagy:

Ez meg a kilátás:

Egyik este mikor hazaértem egy kis gyíkocska figyelt a falon. Valsószínűleg a légkondi kivezetésénél jött be. Éjfélig kergetőztünk aztán ahogy jött, elment. Iszonyat gyors jószágok. Szemmel alig lehet követni a mozgásukat és ha kilép az ember az udvarra sugárirányban iszkolnak elfelé. Rengetegen vannak, de aranyosak :)

Kamerát nem hoztam, mert tilos fényképezni a katonai és rendőri személyzetet és ezek néhol csapatostul járkálnak. Úgyhogy a telefonon készült képekkel kell megelégednetek.

Elég nehéz héten vagyok túl. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a szarból várat építsek. Ez azért stílusos mert küzben a hasmenésem sem akart múlni és görcsöltek néha a beleim. Eléggé kimerültem ahhoz, hogy hétvégén a munka közelébe se menjek. Szombaton annyira mentem ki a szállodából hogy vettem kenyeret meg banánt. Ja tök jó itt a banán. Azért mert friss. Azok amik otthon vannak kb a szemétbe valók. Nem sok közük van az igazihoz.

Jövő héten úgy néz ki végre forgalomba helyezem a központot. De annyira nem élem bele magam, mert akkor jön elő valami probléma, mikor úgy érzem egyenesben vagyok.

De a lényeg, hogy csütörtök este itthagyom ezt a porfészket és remélem jó ideig nem térek vissza.

Végleges legkésőbbi hazaérkezésem dec. 3-n délben várható. 2-án este indulok haza innen. Esetleg ha valami csoda folytán hamarabb végeznénk megpróbálom majd előre hozni a repjegyet.

Vasárnap Sola-val körülnéztünk a piacon. Nem semmi ahogy a srác alkudik. De hát neki könnyebb. Nekem alapból dupláját mondják mint a többi embernek.

Aztán a héten keményen dolgoztam. Tegnap elmentünk ebédelni egy nigériai étterembe. A kollégák nagyon boldogok voltak, én már kevésbé, főleg hogy este a beleim rakoncátlankodtak miatta. A helyet én nem nevezném étteremnek mert kritikán aluli, de itt ez a módi. Kézzel kell ennni, nincs evőeszköz, csak kézmosáshoz kancsó víz. Semovita-t ettem ami grízszerű köret meg hozzás zöldséges csípős szósz kis marhahússal. Szóval minkább maradok a csirkénél :)

Ismét eljött a hétvége, de most nem munkát terveztem. Vagyunk itt most hárman kiküldetésben. Én meg 2 srác Nigériából: Sola, aki velem dolgozik és Chinedou, aki már régebben jött. Így hárman összehoztunk egy kis kirándulást szombatra.

Jött a sofőrünk reggel 9 után és mentünk kifelé a városból. Ouagadougou-tól 10-15 Km-re van egy állatkert szerűség oda mentünk körülnézni.

Ez még a városban készült. Egy nagy tó van majdnem a város közepén.

Kicsit kijjebb magálltunk kenyeret venni. Nyüzsögtek a gyíkok a házak körül, nem csak itt.

Mikor megérkeztünk az állatparkhoz amit semmilyen felirat nem jelölt csak árnyékban ücsörgő emberek, meg egy nagy fém kapu jelezte hogy itt van valami. Kezdődött nagy alkudozás hogy mennyit is kell akkor fizetnünk? Végül 10 ezer CFA-t fizettünk de kaptunk egy idegenvezetőt is. Az egész úgy nézett ki hogy autóval mentünk, néhány helyen kiszálltunk és nézelődtünk. Kicsit olyan volt mint egy safari de itt rácsok választottak el az állatoktól.

Itt lehetett etetni az állatokat. Most épp Chinedou barátkozik :)

Zebrák a fűben. Őket nem lehetett odacsalogatni kajával.

Bivaly hűsölt a távolban.

Voltak antilopok.

Utána farkasszemet néztünk az oroszlánokkal.

Én meg akár az ebédjük is lehettem volna :)

Itt valami iszonyatosan büdös volt. Hát ez a madártetem volt az. Az oroszlánokat legkevésbé sem zavarta, minket viszont nagyon.

Aztán mikor el akartunk menni nagyon mérges lett az egyik cica.

A hiénák lustálkodtak az árnyékban. Rólunk is folyt a víz rendesen a 40 fokban.

Itt Sola ücsörög egy nagy teknősön. Még nem tudja, hogy nemsokára meg kell lovagolnia :D

Láttunk még majmokat, disznókat.

Ezek meg strucctolyások. Egy kis teknőc védelmezi őket elszántan.

Itt meg az elefántokat etettük falevéllel. Kiszippantották a kezünkből az orrmányukkal.

Ekkor lamerült a kamerám aksija pedig még majdnem tele volt mikor elindultam. Szóval a továbbiakban csak mobillal fényképezgettem.

Még szamárcsordával is találkoztunk.

Aztán meg egy strucc csordával találtuk magunkat szemben. Tök szabadon mászkáltak és kétszer olyan magasak voltak mint mi.

Biztos a vizilovat védelmezték, nem mintha a vastag kerítés miatt félnivalója lett volna :)

Mikozben a vizilovat figyeltük a struccok elkezdtek hadakozni mögöttünk. Nagyon félelmetesek tudnak lenni. Mint a dinoszauruszok.

Nagyjából ennyi volt az állatkert. Visszamentünk a városba és bementünk az ottani nagy parkba. Itt is van egy állatos rész kb mint a Margitszigeten de fizetni kell érte viszont itt is kaptunk idegenvezetőt. A fotózásért sokkal többet kellett volna fizetni úgyhogy ezt hanyagoltuk. Csak gyorsan körbenéztünk aztán elmentünk kajálni egy helyre amit Chinedou ajánlott, hogy nagyon jó a sült csirkéjük. Leültünk a nyitott nádfedeles helyiségben és iszogattunk amíg készült a kaja.

Itt éppen a burkina fasói sört iszom. Kiderült hogy ilyen is van. Legalább egy órát vártunk a kajára de nem volt rossz. Komplett sült csirke volt sült banánnal.

A hotel felé menet felpakoltuk magunkat banánnal meg adtunk a sofőrünknek is, amiért egész nap furikázott minket.

Igértem képeket az új szállodából. Hát itt vannak:

Mivel a 4. emeleten vagyok ezért jól belátni a környéket.

Ez a reptér. Látni a gépeket is néha, ahogy mozognak a földön.

Éjszakénként valahonnan erről hallatszik az afrikai raggie zene. Ezért csak füldugóval lehet jól aludni.

A Show Biz-ből lopom néha a netet, pl most is :D

Ez meg ahol a hétköznapjaimat tengetem a központok társaságában. A sok ventilláárotól meg klímától nap végére már zúg a fejem is.

Most úgy néz ki legkésőbb dec. 3-án megyek haza. Ekkor már tényleg, mert ennél tovább nem szedhetem a malaront.

Sikerült végre elintézni, hogy átkerüljek a szomszéd szállodába. Ugye a szolgáltató fizeti itt a szállásomat ezért volt egy kis adminisztrációs ügyintézés előtte. Csütürtök este már költöztem is. Elhagytam a Palm Beach Hotelt és 100 méterrel arrébb ütöttem tanyát a Hotel Splendid-ben. Ez már egy 4 csillagos hotel sokkal jobb az internet, talán skypolni is lehet. Az előző helyen néha a böngészőt sem volt érdemes elindítani annyira gáz volt. Majd teszek fel képeket innen is.

Hétvégére kirándulást tervezünk, de még pontosan nem tudjuk hova megyünk.

Kedden addig csűrték csavarták a dolgot, hogy szépen kitalálták nekünk a munkát. Nemhogy haza nem mehetek, de még kb. 2 hétig eltart a meló. Ez eléggé lehangoló, mert már beleéltem magam abba hogy hazamegyek. Kati sem volt boldog tőle, hogy nem leszek otthon a névnapján. Pedig direkt jöttem amint csak tudtam ide dolgozni, hogy biztosan befejezzem addig. De ilyen az én formám. Majd azért beleadok mindent, hogy minél hamarabb haza tudjak menni.

Kedd itt munkaszüneti nap volt. Szinte visszhangoztak az utcák annyira üresek voltak. Minden zárva volt. Valami muszlim ünnep volt és a lakosság nagyrésze ilyen vallású. Feketék, franciául beszélnek és muszlimok :)

Úgy érzem már hozzászoktam a hőséghez is. Bár általában légkondi közelében vagyok már nem akarok hőgutát kapni ha liképek az utcára. Pedig meleg van de nagyon. Ha kinyitom a hidegvizet melegvíz folyik :)

Az a durva ebben a munkában hogy percek alatt gyökeresen megváltozhatnak a körülmények. Holnap estére van jegyem a hazaútra. Ma reggel még azért munkálkodtam hogy elrakjam egy héttel későbbre. Nem sokkal később már azt mérlegeltük munkatársammal hogy érdemes-e itt maradnunk. Ahogy beleástuk magunkat a részletekbe olyan érzésem lett, minta valami pöcegödörbe léptünk volna tudtunkon kívül és már derékig el is süllyedtünk benne. Én azon vagyok hogy meneküljünk, amíg teljesen el nem lep. Ugyanis nagyon elméretezték a dolgokat és semmi sem passzol a tervekkel. Itt mi már nem sokat tehetünk nem vagyunk dizájnerek.

Hétvégén szerencsére sikerült az F1-et megnézni. Bementem dolgozni és ha már ott voltam az F1-et is megnéztem egy online stream-en :D Kár lett volna kihagyni.

Eredetileg 16-án kedden mentem volna haza. Viszont alapból 1 hetet csúszott a meló, most meg megint csúszni fog, ugyanis tulajdonosváltás volt nemrég a szolgáltatónál és a következő héten lesz a nagy átalakítás. Ez sajnos engem is érint úgyhogy csak 23-24 körül tudok hazamenni. Ráadásul erősek a kételyeim hogy be sem tudom teljesen fejezni a melót. Illetve nem csak én mert időközben jött egy srác Nigériából. Vele dolgozom együtt. Szegény ő sem tud franciául úgyhogy meg vagyunk áldva mindketten ezzel az országgal :)

Sikerült tőle ellesnem, hogyan érdemes viselkedni a helyiekkel. Mivel ő is afrikai ezért nem sok kultúrális különbség van köztük. Én eddig úgy voltam ha valaki rám akart tukmálni valamit úgy tettem mintha nem érdekelne, ami igaz is :) De sokkal hamarabb meg lehet szabadulni tőlük ha érdeklődést tanusítok meg barátságosabb vagyok. Ha ezután azt mondom nem kell azt elfogadják. Pont ellenkezőleg mint otthon.

Mivel ez igérkezik eddig a leghosszabb kiküldetésemnek, hasznát veszem az ilyen dolgoknak.

Igaz hogy tavaly voltam már Dél-Afrikában, de akárki meghallja azt mondja az nem Afrika. Ezt teljes mértékben alá tudom támasztani. Ég és föld a mostani helyhez képest. Elég lepukkant itt minden. Azon a környéken, ahol lakom többszálloda is van és sok túrista. Komolyan kissebségben érzem magam mikor kilépek az utcára. Ráadásul azt hiszik gazdag túrista vagyok és mindig rám akartak tukmálni valamit, de úgy hogy nem is nagyon értettem őket. Van néhány kifejezés amit minden ilyen tukmálós ember tud angolul pl. gyakran így kezdik a dolgot: Hello mz friend. Aztán gyakran elhangzik a Very good quality. Ezt mindenre rámondják úgyhogy siklik is el a fülem mellett :) Elég szánalmasak szegények de hát biztos nem tehetnek róla nem haragszom rájuk. A másik amit nehéz elkerülni a Feltöltőkártya-SIMkártya-Mobiltelefon árusok. Fognak egy kis pálcát és feltűzik rá az összes feltöltőkártyát. Majd egyszer lefényképezem ezt is.

Bankkártyából az egész országban csak a Visa-t fogadják el. Azt is csak automatáknál kp felvétre lehet használni. Viszont tök érdekes szép színes némelyik bankjegy.

Szombaton lazítottam nem mentem semerre. Vasárnap viszont muszály volt útra kelni, mert kellett pár dolgot szereznem. Amint kiléptem 3-an tapadtak rám. De egyik hamar feladta. A másik kettő makogott valamennyit angolul és jól is jöttek, mert ismerték a terepet ellentétben velem. Szóval kellett vennem egy kisméretű vízforralót. A műszaki bolt amit kipécéztem zárva volt de megmutatták hol a piac. Itt sikerült szereznem egy made in china csodát. Vizet meg papírtörlőt a Marina Market nevű boltban vettem. Nem is tudtam, hogy a szálloda közelében is van úgyhogy örültem hogy megmutatták mert nem kellett messzire cipelni a cuccot. Visszavittem a cuccot a szállodába aztán megmutatták hol lehet olcsón kenyeret vagy inkább bagettet venni. Közben kiderült, hogy ők egy együttes tagjai és már egy harmadik tag is csatlakozott, aki viszont egész jól beszélt angolul. Amúgy jó fej banda volt úgyhogy elmentem megnézni hogy játszanak.

A bádogtetős viskójuk 2 szobából állt. Egyikben a hangszerek másikban meg ők aludtak. Ott laknak azon az üres területen túl ami a szálloda mögött van. Elő is hoztak pár dobot és mutatták nekem hogyan kell játszani. Nem is ment olyan rosszul pedig úgy éreztem abszolút nem vagyok formában. Aztán előkerült egy szép nagy xilofon és a végén igazi afrikai népzenét játszottunk. Ajánlgatták nekem a dobokat merthogy ezek eladók és adnak hozzá egy CD-t és lehet otthon gyakorolni :) Persze nagyot nem akartam mert csak a gond van vele meg drága is, de egy kicsibe beruháztam, úgyhogy támogattam a kultúrát meg van egy igazi afrikai dobom :D Aztán vissza is sétáltak velem a szállodához.

Hétfőn kedden gyalog mentem melóba, mert jól esett egy kis séta. Bár állítólag sötétedés után nem nagyon célszerű mászkálni.

Úton a melóba:

Elég kevés itt az aszfaltozott út, járdáról meg ne is álmodjon senki. Az épület amiben Ericsson irodát alakítottak ki az is egy földúton van. Jó kis afrikai sárga föld vagy inkább vörös. Ez a vörös por mindenhol ott van nehéz szabadulni tőle. Egy nap után már vakarhatom lefelé a cipőmről is.

 A lenti képen látszik a kilátás az irodából. Ez még mindig a város közepe. Több mint 3 millióan laknak itt. Az egész országban meg 14 millióan. Fura hogy mennyiféle autó közlekedik itt. Nem ritkák a csilivili terepjárók sem. Rengeteg a régi kockalámpás merci, asszem a képen is az jön szembe. Meg van sok lerobbant szétesni készülő tragacs is. 2 Ericsson sofőr van, az egyik Toyota Corollával a másik Avensissel járkál.

Azt a melót amiért jöttem még nem tudtam elkezdeni hiányzó kábelek miatt, amiket végül szóltam hogy küldjenek otthonról hogy tudjak csinálni valamit, de csak csütörtökre ér ide. De addig sem unetkoztam mert kibővítettem egy meglévő központot. De sajnos lesznek még problémák itt úgy érzem, úgyhogy jövő hét kedden biztos nem tudok hazamenni, pedig már nagyon mennék. Nem érzem túl jól magam itt egyedül. Otthon meg mégjobban hiányzom.

Sziasztok újra.
Ideje folytatni a blogot. Törökországot szépen, rendben elhagytam 1 nappal a tervezett előtt mert nem engedték, dolgozzak a hosszú hétvége miatt, perse ott nem mindenszentek voltak. Sebaj, mert így is alig leszek otthon.
Jött ugyanis egy felkérés Burkina Fasoból, ahol be kéne indítani egy új központot és engem találtak legmegfelelőbbnek a melóra. Persze még az életben nem csináltam ilyet, de így megtanulom az biztos. Szóval csütörtökön értem haza. Pénteken kezdtem el intézni a vízumot, aztán hétvégére haza anyuékhoz aztán vissza Pestre, aztán 1 nap megint a melóban és szerdán már repültem is Ouagadougou-ba.
Reggelre taxit rendeltem ugyanis 2 poggyászt adhattam fel az útra és abból amiket hallottam az országról úgy döntöttem bevásárolok kajából és megpakolom az egyiket. 9:40-kor indult a gép Ferihegyről Párizsba majd 16:10-kor tovább Ouagadougou-ba. Ja kiejteni valahogy így kell: Vagadugu. Nézett is nagyot a csaj, akinél becsekkoltam hová is megyek. Régen francia gyarmat volt és a francián meg törzsi nyelveken kivűl mást nem nagyon beszélnek.
Ez Burkina Faso fővárosa. Afrika egy igen szegény országa. A GDP kb 1%-a a miénknek. A szavannán terül el, nincs tengerpartja sem. De úgy látszik itt is szeretnek telefonálni az emberek. Sárgaláz oltás nélkül be sem engednek az országba és itt tartózkodás alatt végig szedni kell a Malaront. Air France-al jöttem és korábban szálltam már ás Párizsban, de most teljesen másfelé kellett mennem ugyanahhoz a terminálhoz. Ferihegyről a szokásos Malév feliratú 737-700-assal jöttem. Aztán egy szép nagy A330-asba szálltam. Hosszú volt innen még az út. 5 és fél óra alatt több mint 4000 Km-t kell megtenni. Szerencsére a kaja tök jó volt, ahogy az Air France-nál illik.

Ez Párizsban az E terminál egyik fele, simán felveheti a versenyt Ferihegy2-vel:

Mire végre megérkeztünk és szállnánk le a gépről bemondják, hogy a reptér felújítása miatt kényelmetlenségek lesznek a csomagátvételkor. Ez végülis egy igen burkolt megfogalmazása a káosznak meg a háború sujtotta körülményeknek. A reptér épülete nagyon kicsi. Az érkezési oldal nem sokkal nagyobb mint a Nyékládházai Vasútállomás. Viszont annál is lepukkantabbnak tűnik a csupasz vakolt falakkal. Nagy a tömeg, nagy a hőség amit nagy ventillátorokkal próbálnak enyhteni. Ellenőrzik az oltási könyvet, az útlevelet és elveszik a kis kitöltött papirkát amit még a repülőn osztottak ki. A csomagokat meg nagy kocsikon tolják be és pakolják ki sorban egy fa pallóra. Ja és láttam valami még nyugtalantóbbat. Az utastájékoztatás csúcsaként láttam a nevem 3 másik emberrel egy fehér papirra kifüggesztve valami francia szöveg alatt. Katit hívtam segítségül telefonon, mert senki nem tudott angolul. Végül sikerült egy angolt beszélő alkalmazottat találni. A lényeg hogy az egyik bőtöndöm meglett amiben a ruháim voltak de a másik a kajával lemaradt Párizsban. Rögzítették a dolgot aztán elindultam kifelé.
Másfél óra telt el a leszállás óta. Keresem a sofőrt aki a szállodába visz de sehol senki. viszont rám akaszkodott egy taxis, akit nem bírtam lerázni. Szerencsére megvolt a száma a srácnak, felhívtam és pikk-pakk ott is volt és elvitt a Palm Beach Hotlebe. Itt egy negyedik emeleti lakosztályt kaptam de azt mondták majd át kell költöznöm egy kisebb szobába. Ezt nem is bántam mert amikor beléptem igen erős dohos szag fogadott :S Wellcome to Africa!

A kilátás a szobából a szálloda mögötti részre:

Másnap reggel irány az Ericsson ahol találkoztam a projekt managerrel. Az iroda pár perc autóval, de semmi extra nincs ott. Egy kisebb épületnek a 4 emelete. 1 titkárnő az állandó személyzet meg a biztonsági őr aki beenged. Van egy nagy tárgyaló szerűség, ahol mi vagyunk meg van a titkárnő irodája. Ja és a konyha amit fel is avattunk mert valami áram ellátási probléma miatt csak itt volt áram és bevonultunk dolgozni :)
Átmentünk a szolgáltatóhoz a Zainhoz, ami kb. a szomszéd épület. Találkoztam pár emberkével majd szemügyre vettem az indítandó központot. Sajnos 2 kábel hiányzott ami nélkül nem tudom elkezdeni a munkát. Talán keddre sikerül szerezni, de addig kaptam feladatot. Egyik munkatársam volt itt a nyáron és egy másik központ bővítését nem tudta befejezni szintén kábelhiány miatt. Úgyhogy most megkaptam én a nagyszerű feladatot. Ilyet se csináltam még, úgyhogy szintén tanulási lehetőség. Napközben megkértem a managert meg a titkárnőt próbáljanak a csomagom után érdeklődni, ők mégiscsak jobban szót értenek az emberekkel. Állítólag este küldik a szállodába. Persze várhattam rá...
Pénteken már gőzerővel dolgoztam a bővítésen közben nem sikerült infót szerezni a csomagomról, a szállodába sem hozták úgyhogy elvitettem magam a reptérre és kiderült már csütörtök este óta ott van. Közben átköltöztem új szobámba az 1. emeletre. Ez már sokkal szerényebb de legalább nem büdös :) Légkondi meg hűtögép is van minden szobában. Ezek nélkül itt képtelenség meglenni.

Minden simán ment ezért pénteken hazautaztam hogy vasárnap visszajöhessek Törökországba :) Pénteken folytatódott a szokásos esős idő. Jött értem a sofőr amit már a reptéren kifizettem megérkezéskor, aztán olyan dugóba keveredtünk hogy olyat még nem láttam. A fél város vánszorgott és itt egy 20 milliós városra kell gondolni. Rengetegen próbáltak átjutni a 2 szem hidon a túloldalra. Nagyon megfojtja itt a közlekedést ez a kis számú összeköttetés. Miután már átértünk lehetett haladni. De egyszer csak lehúzódot a sofőr és azt mondta "driver change". És tényleg ott ált a járdán a váltás :) Pikk-pakk helyet cseréltek és már mentünk is tovább. Gondolom az emberke éjszakai műszakot tolhatott. Most egyébként a Turkish Airlines-al repültem és mindenkinek csak ajánlani tudom. Olyan ellátás van Economy osztályon mint egyes helyeken a Business class-on. Menüből lehetett választani a kaját, meg a piát. Az odaúton a Malév járaton meg egy kis szendvicset kaptunk. Szóval visszajöttem Isztambulba. Most egy Ericssonos autó várt és elhozott a szállodába. De most kisebb szobát kaptam :( Viszont a látási viszonyok egész jók voltak ezért csináltam pár képet az autóból.

Ennek az épületnek a tetejét még nem láttam, akkora volt a köd/felhő.

Átszáguldunk a városon.

A túlpart már Ázsia.

A Boszporusz naplementekor. Most a Fatih Sultan Mehmet hídon megyünk át. Ott a távolban a Boszporusz híd látszik.

Eddigi benyomásaim alapján egész kedves hely Törökország. Nagyon jó fejek az emberek. Özgür, akivel együtt dolgozom a helyi Ericssontól szintén tök rendes. Munka mellett simán átdumáljuk a napot. Egyre több dolgot tudok meg az országról meg a törökökről. A mai nap volt egy kis időnk meg lecsúsztunk az ebédidőről és az Aveánál már nem tudtunk kajálni ezért beugrottunk a nem messze lévő bevásárló központba helyi kajákat kóstolgatni. Már megérkezésem napján találtam egy kis kajáldát a szálloda utcájában. Kb ugyan olyat mint Athénben itt is gyrost ettem illetve itt nem úgy hívják, hanem döner. Az ára ugyanannyi volt mint Athénben csak nem euróban hanem lírában :) vagyis az ottaninak a fele. Szóval Özgür felcsapott idegen vezetőnek és mutogatta a kajákat. Megkóstoltam a börek-et, ami réteges tészta töltelékkel. Aztán ettem egy tányér manti-t, ami kis tésztagolyó hústöltelékkel, joghurttal leöntve zöldfőszerrel fokhagymásan. Állítólag baromi macerás elkészíteni. Mellé yaprak sarma-t (ejtsd: japrak szarma) ettünk, ez meg szőlőlevélbe göngyölt rizses hús kis olivaolajjal. Még kedden az Aveánál kóstoltam meg a kebab-ot. Ez meg összehasonlíthatatlan bármivel, amiket korábban kóstoltam. Egyébként a legtipikusabb török kaja az a sajt kenyérrel. És sajtból igen sokféle van. Ja meg állítólag odavannak a magyar szalámiért. Nagyon finom minden kajájuk. Ráadásul olcsó is. Csak ajánalani tudom. Már ezért megéri idejönni.

Aztán a lakoma után vettünk még néhány helyi dolgot az élelmiszer boltban. Az egyik az Ayran (ejtsd: ajran) valami sós joghurt féleség Most is épp iszogatom a Şalgam Suyu-t (ejtsd: salgam szuju) ami egy sárgarépából készült rostos frissítő ital. Állítólag nagyon hasznos hőségben iszogatni, nekem kicsit furcsa mert a kovászos uborka levére emlékeztet az íze. Lehet hogy mégis a csípős változatot kellett volna választanom :)

Végül el is érkeztünk a nagy problémához. Mert hőség az nincs. Csak köd van meg eső. Kb. a londoni időjárás lehet hasonló, de ott most tuti süt a nap. Ilyen időben nem nagyon van kedve kimozdulni az embernek. Márpedig a városnézéshez alaposan ki kellene mozdulnom. Itt az ázsiai oldalon sokkal kevesebb a látni való, bár sokkal kultúráltabb is mint az európai. De átjutni sok idő és nagy távolság. Úgyhogy gondoltam egyet és el kezdtem szervezkedni. Most úgy néz ki minden sinen van és hétvégére haza megyek :) Pénteken 12:45-kor érkezem Ferihegyre, de vasárnap 13:45-kor már indulnom kell vissza. Ráadásul előtte befigyel még egy éjszakai meló csütörtökön.

No mára ennyi. Minden jót mindenkinek!

Történt, hogy már megint menni kellett. Eleinte még lehetséges volt egy hosszabb angliai meló, de a törökök hamarabb mondták hogy stipi-stopi és 3 hétre Isztambulba kellett jönnöm dolgozni. Október 11-én indultam a 12:05-ös malév géppel ami inkább már 12:10-es lett ;) Kicsit későn sikerült beérni a reptérre. Busszal mentem, Kati is kikisért mielőtt ment volna a fősuliba. Automatikusan az A terminálra mentünk vagy inkább loholtunk mert kb 45 perc volt a gép indulásig. Amikor a becsekkolásnál mondom, hogy Isztambulba szeretnék utazni azt kapom vissza hogy az a B terminálról indul. Ja hát persze mert Törökország nem EU-s ország. Na akkor átloholni a B terminálra. De itt se ment könnyen a dolog mivel 2 Szabó István foglalt helyet a gépre ezért kellett volna az elektronikus jegyem száma. Ezt eddig még sohasem kérték így nem is nyomtattam ki, azt gondoltam útlevélszám alapján azonosítanak mindenkit. Végül telefonálnom kellett párat, hogy kiderítsem, mindenesetre ezzel is eltelt vagy 10 perc. Gyors búcsúzkodás után már mentem is a biztonsági ellenőrzéshez. Na itt meg iszonyat nagy tömeg volt. Amikor végre sorra kerültem volna akkor meg nem jött a kis ládikó amibe pakolhatnék. Még a fémkaput is besípoltattam úgyhogy szépen át is vizsgáltak. Szóval az lett a vége hogy a 14-es kapunál már csak engem vártak és miattam jött vissza a busz. Valami nagyon nem akarta, hogy elmenjek otthonról.

Szerencsére a repülőút sima volt. Leszálltunk Isztambulban menetrend szerint. Kicsit furcsa volt nekem a nagy tapsolás az utasok között a földetérés után. Be kellett szereznem a reptéren egy vizumot, ami egy 15 Eurós matrica volt az útlevelembe. Aztán szereznem kellett még helyi pénzt, török lirát. Volt 4 db ATM egymás mellett a kijáratnál. Mindegyiknél bepróbélkoztam de egyik sem fogadta el a céges AMEX kártyát, de kicsivel arrébb az 5. ATM-nél szerencsével jártam. Ez a pénz egyébként 0,5 eurót ér úgyhogy könnyű lesz a számolás.

A következő nehézség eljutni a hotelbe, ami igen messze van a reptértől. Találtam egy Hotel Shuttle nevű szolgáltatót a reptéren akik jó pénzért vállalják az emberek hotelbe juttatását és vissza a reptérre. De legalább beszéltek angolul, ami errefelé ritkaságnak számít, és hitelkártyával is lehet fizetni ja meg számlát is adtak :) Az már mellékes hogy a sofőr eltévedt mert nem tudta pontosan hol van a My City Hotel. Mikor láttam hogy már a járókelőktől kérdezi az útirányt megmutattam neki a GPS-emen az útvonalat. Teljesen oda volt a boldogságtól, hogy jó irányba tartunk. Persze az egyik helyen elnézte a jobb kanyart mert épp mások ledudálásával volt elfoglalva :) A következőn is túl akart menni de szóltam neki. Erre mit csinál? A körforgalomban ahelyett hogy körbemenne elkezd visszatolatni a nem gyenge forgalomban. Na ekkor volt egy kis halálfélelmem. Végül 2 óra autókázás után érkeztünk meg, átkelve a Boszporuszon, vagyis Ázsia földjére léptem :) A szálloda színvonala kicsit jobb mint az athéni volt, még az internet is tök gyors. 

Az utolsó hét elég gyötrelmesen telt. Túl sok motiváció már nem maradt bennem az itt maradáshoz. Sőt egyre inkább vissza húz a szivem :(

Mág azért elmentem gyalog sétálni egyet a városban. Az uticélom egy másik hegy volt itt a városban ahol az Attiko Also Park található. Elhatároztem hogy gyalog fogom megtenni az utat úgyhogy GPS-el felvértezve elindultam a kis utcákon. Az egyik parkos részen mikor megálltam a terepet felmérni arra jött egy csaj aki 2 kutyáját sétáltatta. Na az egyiknek nagyon nem voltam szimpatikus. Felugrott mellém a kőfalra, amire támaszkodtam és a fülembe morgott és agresszíven ugatott. Ekkor jobbnak láttam továbbállni. Ahogy haladtam tovább volt egy utca ahol felváltva követték egymást az autókereskedések, szervízek és tuning múhelyek. Semmi kétség: ez itt a pimpelők mekkája :D

Maga a park egész kellemes. Az egész a hegy lapos tetején terúl el. Jól karbantartott tenisz és focipályákkal játszótérrel és egész jó kilátással.

Lkávitosz hegy és a tenger.

Athéntól keletre az Imitosz hegy kb. 1000 m magas. Legküzelebb talán megmászom :)

Egy érdekes növény a prkból.

Szerdán éjszaka melóztunk, aztán még csütörtök este is berángattak minket, hogy oldjuknk meg egy problémát. Most máshova kellett menni mint eddig mégpedig a WIND központjába, úgyhogy ezt is láttuk :) Szerencsére hamar megoldottuk a problémát ígymég volt erőm felkelni délelőtt az utolsó reggelihez a szállodában.

Délután 2-kor csekkolunk ki és munkatársunk elvisz minket a reptérre autóval aztán irány haza.

3 hét azt hiszem bőven elég Athénból, de még augusztusban vissza kell térnünk szerencsére csak rövid időre.

Kezdem már megszokni ezt a helyet. Nem olyan furcsa már az emberek mentalitása, ahogy közlekednek. Na jó ezt rendszeresen szapuljuk Tomival. Sok itt a tuning verda. Mazda RX-8-al Dunát lehetne rekeszteni abból a mennyiségből amit eddig láttunk. De motorokból még az Amazonast is új mederbe lehetne terelni :) Egyszer visszafelé jövet a szállodába láttunk egy Suzuki Hazabusát a bejárat előtt álldogállni. Ez nagyon dúrva motor. Lehet vele 360 Km/h-val repeszteni de a legdúrvább hogy ezt a sebességet 20 másodperc alatt éri el. Később láttuk a tulajt is egy öltönyös fickót amint leszállt a gépről :)

Az őrségváltás Athénban a parlament előtt igen híres túrista látványosság, mellette még vicces is ahogy mozoknak ezek a díszhuszárok :) Állítólag ugyanazt a ruhát viselik mint az egykori szabadságharcosok. Fura egy divat volt szoknyában meg bóbitás cipőben harcolni :) Képeket nem viszont videót csináltam az eseményről de olyan nagy méretű lett hogy ezt nem vállalkozom feltölteni a szállodai neten. Egy képet azért kiragadok nektek a többit majd személyesen megmutatom ;)

A parlament mellett és mögött egy Nemzeti Park nevű zöld övezet terül el. Kb. 1500 fajta növény él itt melyeket a világ minden részéről idehoztak. Nem rossz kis hely egyből egy pálmasor fogadott minket:

Előtte virágokkal meg irdatlan mennyiségű kunyeráló galambbal:

 A park tele volt ciprusokkal:

Meg ilyen kis kellemes helyekkel:

 Az elmaradhatatlan kövek, fura szobrokkal díszítve:

Ja és voltak állatok is. Íme a vérszomjas nyulak, szigorúan a rács mögött :D

A szamár majdnem meg is támadott minket :)

 Épphogy magmaradt Tamásnak a keze :)

De a legveszélyesebbek talán a hegyi kecskék voltak:

 Erejüket demonstrálják is ezen a kis videón: itt

 A nagy izgalmak után a szelíd baromfiak fogadtak minket:

 És még több fura szobor:

Az ékszertenősök pedig vígan lubickoltak a vízben:

 De voltak még itt hangulatos lugasok:

És megint csak pálmák:

Ha már ott voltunk jól megnéztük a Múvészeti Akadémiát:

Az Athéni Egetemet:

És a Nemzeti Könyvtárat:

Mindegyik szép díszes görög épület.

Van itt a szálloda közelében is egy park az Alexandrasz-on, de ez sokkal kiábrándítóbb.

Ez itt a bejárata a szobor mögött és már itt látszik, hogy valami nincs rendjén. Közvetlenül a járda mellett végig kerítés. Át lehet menni a parkon, de bemenni nem lehet, mert el van kerítve. Nagy felújítások zajlanak a háttérben.

Megnéztük még a Monasztirakit is. A szolgáltató embere ajánlotta ezt nekünk mert ez a városrész kifejezetten a túristákra van kihegyezve. Tulajdonképpen Athén óvárosa ez. Az épületek ugyanolyan igénytelenek itt is csak alacsonyabbak. Szűkek az utcák. Ezt a görög fószer is mondta. Nos nálunk egy ilyen utcában tilos lenne parkolni hogy ne akadályozzák a forgalmat. Ezzel szemben itt néha 2 oldalon is állnak az autók mi meg jövünk a busszal :) Van egy pár munka, amit nem szívesen csinálnék csak ha már tényleg nincs más. Most újabbal bővült a lista: nem lennék buszsofőr Athénban. Annyira közel mentünk a parkoló autókhoz hogy egyszer még egy járókelő is beállt navigálni. De szerencsére nem történt koccanás. Hadrianus könyvtárát jöttünk egyébként megnézni mert az is itt van, de az újabb kőhalom senkibe se töltött nagy lelkesedést úgyhogy bevetettük magunkat a szemben lévó bolhapiacra. Volt itt ruha, cipő, ékszer, régiség meg mindenféle görög szuvenír. Még jó hogy pont előtte vettem fel kp.-t az automatából :) Bevásároltunk rendesen nem is akármikkel, de most még nem lövöm le a meglepit ;)

Vasárnapra megint borús lett az idő, meg este dolgozni is kell úgyhogy páran itt maradtunk a szállodában a többiek pedig megkockáztatták a strandot. A reklám blokkokkal izgalmasabbá tett F1 közvetítés után úgy döntöttem rápihenek az éjszakára.

Már lassan 2 hete hogy eljöttem otthonról, de még több mint egy hét van hátra. Dolgosan indult a 2. hetünk Athénban. Vasárnap, hétfő és szerda éjszaka is meg nappal is dolgoztunk. Ez sem volt teljesen probléma mentes. Mellette még kicsit járkálgattunk a városban is szóval unatkozni nem volt időnk. Érdekes, hogy a hétvégén kitisztult a város levegője, szép kék lett az ég. De az idő is kicsit hűvösebbre fordult max. 30 fok van napközben és az egyre sűrűbb felhőkből szerdán kaptuk egy kiadós záport. Mi meg pont hazafelé tartottunk és jól elkapott minket.

Ez a nap már az elején kibabrált velünk. Először busszal akartunk a WIND-hez menni dolgozni, de a város közepén iszonyatos dugóba kerültünk. Jó görög szokás szerint mindenki tolakodott az úton, ami még csak rontott a helyzeten. A távolban meg mintha valami kiabálás is hallatszott volna. Bizony az a tüntető tömeg volt, akik miatt az utcák felét lezárták. Miután sikerült lejutni a buszról egy ideig kerestük hogyan is tudnánk átszállni a másikra, közben 2 busznyi kommandóssal is találkoztunk. Végül feladtuk és fogtunk egy taxit. Így majdnem 2 órába telt mire beértünk.

A közlekedést a helyiek elég lazán veszik. Talán az egyirányú utcába nem hajtanak be szemből, de minden más megengedett legalábbis ők így gondolják. Parkolni meg aztán az út közepén is, csak ki kell rakni a vészvillogót és minden meg van oldva :) Motorosok meg bárhol és bármikor felbukkanhatnak akár még a járdán is. Gyakran a piros lámpa sem akadály számukra. Pedig igen sok a motoros a városban. Gyakran tőlük visszhangzik az utca.

Szóval gondoltuk kihasználjuk a tiszta levegőt és megmásszuk a Likávitosz hegyet. Ez pont a szállodával szemben van a város közepén. A tetőn és az ablakomból készült képeken is jól látszik. Egy kis kápolna van a tetején:

 A kilátás fentről nagyon jó volt így szmog nélkül. El lehetett látni simán a tengerig.

Középen látszik a régi, márványból készült olimpiai stadion, amit két hegy közé építettek a dolgos görörök :)

 A tetőn szép képet tudtam csinálni az Akropoliszról is.

A másik oldalon ott a szállodánk.

A hegy másik végében egy szabadtéri színház volt. Épp egy koncerthez hangoltak mikor arra jártunk.

Ez a Panatiaikosz stadion, szintén a mi utcánkban van.

Ez meg vele szemben a gettó. Elég lehangoló.

Ez meg itt egy szép virág. Neked küldöm kicsim ;)

Ez meg itt az Akropolisz múzeum bejárata. Ide kedden mentünk el, hogy még több követ lássunk :) Az egész épületet ilyen romokra építették és az üvegpadlón keresztül csodálhattuk őket :) Bent sajnos nem lehetett fényképezni de egész jó makettek voltak róla hogyan is nézett ki régen a környék. Aztán meg ott volt a hihetetlen mennyiségű kő melyek valamilyen egykori szobor darabjai voltak. Ép eredetit itt nem találni viszont a rekonstruáltak tényleg szépek. Szinte elképzelhetetlen hogy a Parthenon is színes, csicsás épület volt az ókorban.Itt megismerhettük a sztoriját. Volt ez már keresztény templom, mecset, lőszer raktár amit a Velenceiek ágyúztak és jól fel is robbant. Ja és mindeközben szét is lopkodták a díszeit és szobrait. Csoda hogy az a néhány oszlop még áll belőle. Régi fényéhez képest most már tényleg csak egy kőhalom.

Elsétáltunk még hogy pár művészi fotót csináljunk Hadrianusz kapujáról:

És persze megnéztük közelebbről az Olümpiai Zeusz templomot is:

 Azt hiszem látszik a távolban lévő oszlopokról hogy miyen hatalmasak. Ezekből 101 db állt itt annak idején mire nagy nehezen elkészült.

Van még azért itt látnivaló. Sőt az éjszaka még tanácsokat is kaptunk a helyi emberkétől.

Ja és nézzétek meg a videót az egyel lentebbi írásomban. Végre sikerült feltölteni :D

Eljött a péntek és a hétvége. Lassan egy hete hogy itt vagyunk és kezdünk megbarátkozni a környezettel. Péntek délután elindultunk hogy egy igazi görög étteremben vagy tavernában igazi görög kaját vacsorázzunk. Állítólag a piac környékén találni ilyeneket, akik az aznapi friss áruból főznek. Beültünk hát a 307cc-be és kabrióztunk a városban. Nos meglepően keveset láttunk az említett helyekből. Ráadásul az az egy amit kinéztünk be is zárt míg a banda másik felét vártuk, akik elmentek sört venni. Sebaj közben fagyiztunk egy kicsit.

Ezek után jött az ötlet, hogy menjünk el a kikötőbe Pireuszba kajálni. Közvetlenül a parton volt egy étterem, az árak se voltak elszállva úgyhogy rendeltünk is főleg tengeri alapú kajákat. Érdekes volt hogy az igazi étterem az kb 100m-re volt nem ott ahol leültünk a viz mellett. Úgyhogy a pincérek az utcán hozták oda az ételeket. Viszont tök közelről láttuk ahogy egy nagy tengerjáró hajó épp útnak indul:

 Péntek éjjel a srácok felderitették az athéni éjszakai életet én meg skypon próbáltam áthidalni a távolságot Budapestig. Másnap a többieknek a másnap után elindultunk autóval hogy Athénen kivül is lássuk az országot lehetőleg a tengerparttól 100m-nél nem jobban eltávolodva. Találtunk egy szimpatikus öblöt, aminek tiszta volt a vize. De mikor lejjebb mentünk kiderült hogy elég sziklás a part, iszonyatosan hullámzik (kb. lesodort minket a kövekről) és tele volt sünökkel. A viz az jó sós volt, lehetett rajta lebegni, de összeszedtünk pár tüskét a lábunkkal ráadásul én a kezem is felsértettem a sziklákon.

Megszáritkoztunk aztán tovább álltunk. Nagyon jól tettük ugyanis egy nagyon puccos kis öbölben kötöttünk ki Glyfada közelében. Odafele úton láttuk ezt a fa vitorlást:

Na szóval az öbölben buli hangulat uralkodott, mivel elemierővel szólt a zene az itt lévő szórakozóhelyről, aminek szinvonalát elárulja, hogy első nap többek között egy Mercedes-Benz SLR McLaren, másnap pedig egy Lamborghini Murcielago parkolt előtte. A többi ócska Audit meg egyebet már nem is említem.

Szóval itt letelepedtünk és elvoltunk. Kicsit kavicsos a partja, de beljebb már homokos a tenger. De sokat kellett addig menni, most már tuti hogy beszerzek egy olyan cipő féleséget mint a munkatársamnak van. Ő még tüskét sem kapott a lábába. Na nézzétek a a képeket. Felmásztem az öböl melletti kis dombocskára vagy inkább lépcsőztem a sok sziklán és csináltam egy kis videót is, de sajna valamiért nem sikerült a youtube-ra felrakni.

Kis helyesbítés: sikerült felrakni a videót. www.youtube.com/watch

Ezen a furi alagúton keresztül jöttünk. Érdekes hogy menetirányonként külön lyukat vágtak a sziklába.

Hétvégén megnéztük még az olimpiai stadionokat is. Ugye 2004-ben volt itt az olimpia és csilivili épületeket emeltek a sporteseményeknek a görögök. Aztán vége lett az olimpiának és azóta mintha semmi sem történt volna. Komolyan mintha kisértetvárosban járunk volna. Még az egyik riasztó visszhangzó sípolása is fokozta a hangulatot. Már vártuk mikor bukkannak elő a zombik és kerestük mivel tudnánk megvédeni magunkat. Iszonyú a hőség és alig látunk a fehér kövekről visszaverődő napfényben. Bemenni egyik stadionba sem lehetett de ahol beláttunk az ablakon még megpillanthattuk az olimpiai plakátokat. Tiszta igényesen görögösen volt minden úgy hagyva 6 éven át.

Ezt itt el nem tudtuk képzelni mire szolgál.

Itt látszik csak hogy nem állt meg teljesen az élet. 2011-ben lesz itt valami. A medencéket már feltöltötték hozzá.

Ez meg itt a bejárat lenne. Hát mi nem ezt használtuk :)

Szóval így telt a hétvége. Vasárnap éjjel menni is kellett dolgozni. Elég fáradt voltam, de a legrosszabb hogy kicsi Katim már nagyon hiányzol :(

Az első hét meló szempontjából nem volt valami produktív. Sok volt a probléma meg az átszervezés de szerencsére megoldottunk mindent és jutott egy kis időnk arra is hogy kicsit jobban körülnézzünk itt.

De miről is híres Athén? A régi nagy görög civilizációról? A tudományról vagy a múvészetekről, mítoszokról? Esetleg a demokrácia kialakulásáról?

Athén a kövekről híres, melyek rengeteg féle formában és konfigurációban megtalálhatók itt :) Valószínűleg a fent említett dolgok állnak mögöttük, na meg néha egy-egy túrista :) Szóval elmentünk egy kőtúrára Tomival, hogy mi is megcsodáljuk őket a vakító mediterrán napfényben, mely szmog ide vagy oda a zsírt is kisütötte belőlünk.

Busszal keltünk útra, de olyan dugó volt a kis szűk utcákban hogy később meggyőződésünk lett gyalog gyorsabban odaértünk volna. De a légkondi legalább jól esett. Az Akropolisz környéke egész jól néz ki. Látszik hogy a túristákra hegyezték ki. Sétáló utcák, árusok, zöld övezet és persze az elmeradhatatlan kövek. A belépő 12 euróba került de ezzel fél tucat másik helyre is be lehet menni.

Akropolisz kivilgítva a szálloda tetejéről fényképezve.

Ami meg így néz ki:

Az Akropolisz felé sétálva először Hadrianus kapuja előtt mentünk el.

Elénk tárult a célpont:

 Először a legrégebbi színházat láttuk meg amire ráférne egy felújítás:

 A Heródes színházat viszont használják is. Az Athéni nyári fesztivált tartják itt:

 Az Akropolisz bejárata a Propülaia:

Ez meg itt a Parthenon. Igazából nem tudom hogy építik vagy rombolják, ezt a fantáziátokra bízom:

 Ez az Erektheion:

 Ez meg itt egy rakás kő elkerítve:

 Szépen látszik a Zeusz templom vagy ami megmaradt belőle:

 Következőként az Agorát néztük meg ami Athén régi piactere volt:

 Itt láthattuk Hephaisztosz templomát. Egész lakájos kédli. Ez a legépebben megmaradt ókori templom az országban:

 Ez Attalosz sztoája mely múzeumként is szolgál:

 és szépen fel van újítva:

 Itt meg én vagyok az Agórán az Akropolisszal a háttérben:

 Az Agóra után a Kerameikosz felé sétáltunk mivel ide is jó volt a belépőnk. De a látvány nem igazán dobott fel minket hiszen megint csak köveket láttunk szanaszét:

 Mivel a nap is eléggé kitikkasztott minket inkább a szálloda felé vettük az irányt. Még hétfőn találtunk egy sárga terítős gyrosost a közelben. Nagyon jó kaját lehetett itt kapni elfogadható áron, úgyhogy gyakran vissza is tértünk. Most is betértünk a jól megérdemelt gyros+sör menüért :)

 Örültünk is nagyon hogy ez már nem kőből volt. Azért üdítően hatott az is hogy van ennek a városnak a betondzsegelen kívül kődzsungele is :D