Sziasztok újra.
Ideje folytatni a blogot. Törökországot szépen, rendben elhagytam 1 nappal a tervezett előtt mert nem engedték, dolgozzak a hosszú hétvége miatt, perse ott nem mindenszentek voltak. Sebaj, mert így is alig leszek otthon.
Jött ugyanis egy felkérés Burkina Fasoból, ahol be kéne indítani egy új központot és engem találtak legmegfelelőbbnek a melóra. Persze még az életben nem csináltam ilyet, de így megtanulom az biztos. Szóval csütörtökön értem haza. Pénteken kezdtem el intézni a vízumot, aztán hétvégére haza anyuékhoz aztán vissza Pestre, aztán 1 nap megint a melóban és szerdán már repültem is Ouagadougou-ba.
Reggelre taxit rendeltem ugyanis 2 poggyászt adhattam fel az útra és abból amiket hallottam az országról úgy döntöttem bevásárolok kajából és megpakolom az egyiket. 9:40-kor indult a gép Ferihegyről Párizsba majd 16:10-kor tovább Ouagadougou-ba. Ja kiejteni valahogy így kell: Vagadugu. Nézett is nagyot a csaj, akinél becsekkoltam hová is megyek. Régen francia gyarmat volt és a francián meg törzsi nyelveken kivűl mást nem nagyon beszélnek.
Ez Burkina Faso fővárosa. Afrika egy igen szegény országa. A GDP kb 1%-a a miénknek. A szavannán terül el, nincs tengerpartja sem. De úgy látszik itt is szeretnek telefonálni az emberek. Sárgaláz oltás nélkül be sem engednek az országba és itt tartózkodás alatt végig szedni kell a Malaront. Air France-al jöttem és korábban szálltam már ás Párizsban, de most teljesen másfelé kellett mennem ugyanahhoz a terminálhoz. Ferihegyről a szokásos Malév feliratú 737-700-assal jöttem. Aztán egy szép nagy A330-asba szálltam. Hosszú volt innen még az út. 5 és fél óra alatt több mint 4000 Km-t kell megtenni. Szerencsére a kaja tök jó volt, ahogy az Air France-nál illik.
Ez Párizsban az E terminál egyik fele, simán felveheti a versenyt Ferihegy2-vel:
Mire végre megérkeztünk és szállnánk le a gépről bemondják, hogy a reptér felújítása miatt kényelmetlenségek lesznek a csomagátvételkor. Ez végülis egy igen burkolt megfogalmazása a káosznak meg a háború sujtotta körülményeknek. A reptér épülete nagyon kicsi. Az érkezési oldal nem sokkal nagyobb mint a Nyékládházai Vasútállomás. Viszont annál is lepukkantabbnak tűnik a csupasz vakolt falakkal. Nagy a tömeg, nagy a hőség amit nagy ventillátorokkal próbálnak enyhteni. Ellenőrzik az oltási könyvet, az útlevelet és elveszik a kis kitöltött papirkát amit még a repülőn osztottak ki. A csomagokat meg nagy kocsikon tolják be és pakolják ki sorban egy fa pallóra. Ja és láttam valami még nyugtalantóbbat. Az utastájékoztatás csúcsaként láttam a nevem 3 másik emberrel egy fehér papirra kifüggesztve valami francia szöveg alatt. Katit hívtam segítségül telefonon, mert senki nem tudott angolul. Végül sikerült egy angolt beszélő alkalmazottat találni. A lényeg hogy az egyik bőtöndöm meglett amiben a ruháim voltak de a másik a kajával lemaradt Párizsban. Rögzítették a dolgot aztán elindultam kifelé.
Másfél óra telt el a leszállás óta. Keresem a sofőrt aki a szállodába visz de sehol senki. viszont rám akaszkodott egy taxis, akit nem bírtam lerázni. Szerencsére megvolt a száma a srácnak, felhívtam és pikk-pakk ott is volt és elvitt a Palm Beach Hotlebe. Itt egy negyedik emeleti lakosztályt kaptam de azt mondták majd át kell költöznöm egy kisebb szobába. Ezt nem is bántam mert amikor beléptem igen erős dohos szag fogadott :S Wellcome to Africa!
A kilátás a szobából a szálloda mögötti részre:
Másnap reggel irány az Ericsson ahol találkoztam a projekt managerrel. Az iroda pár perc autóval, de semmi extra nincs ott. Egy kisebb épületnek a 4 emelete. 1 titkárnő az állandó személyzet meg a biztonsági őr aki beenged. Van egy nagy tárgyaló szerűség, ahol mi vagyunk meg van a titkárnő irodája. Ja és a konyha amit fel is avattunk mert valami áram ellátási probléma miatt csak itt volt áram és bevonultunk dolgozni :)
Átmentünk a szolgáltatóhoz a Zainhoz, ami kb. a szomszéd épület. Találkoztam pár emberkével majd szemügyre vettem az indítandó központot. Sajnos 2 kábel hiányzott ami nélkül nem tudom elkezdeni a munkát. Talán keddre sikerül szerezni, de addig kaptam feladatot. Egyik munkatársam volt itt a nyáron és egy másik központ bővítését nem tudta befejezni szintén kábelhiány miatt. Úgyhogy most megkaptam én a nagyszerű feladatot. Ilyet se csináltam még, úgyhogy szintén tanulási lehetőség. Napközben megkértem a managert meg a titkárnőt próbáljanak a csomagom után érdeklődni, ők mégiscsak jobban szót értenek az emberekkel. Állítólag este küldik a szállodába. Persze várhattam rá...
Pénteken már gőzerővel dolgoztam a bővítésen közben nem sikerült infót szerezni a csomagomról, a szállodába sem hozták úgyhogy elvitettem magam a reptérre és kiderült már csütörtök este óta ott van. Közben átköltöztem új szobámba az 1. emeletre. Ez már sokkal szerényebb de legalább nem büdös :) Légkondi meg hűtögép is van minden szobában. Ezek nélkül itt képtelenség meglenni.
