Történt, hogy már megint menni kellett. Eleinte még lehetséges volt egy hosszabb angliai meló, de a törökök hamarabb mondták hogy stipi-stopi és 3 hétre Isztambulba kellett jönnöm dolgozni. Október 11-én indultam a 12:05-ös malév géppel ami inkább már 12:10-es lett ;) Kicsit későn sikerült beérni a reptérre. Busszal mentem, Kati is kikisért mielőtt ment volna a fősuliba. Automatikusan az A terminálra mentünk vagy inkább loholtunk mert kb 45 perc volt a gép indulásig. Amikor a becsekkolásnál mondom, hogy Isztambulba szeretnék utazni azt kapom vissza hogy az a B terminálról indul. Ja hát persze mert Törökország nem EU-s ország. Na akkor átloholni a B terminálra. De itt se ment könnyen a dolog mivel 2 Szabó István foglalt helyet a gépre ezért kellett volna az elektronikus jegyem száma. Ezt eddig még sohasem kérték így nem is nyomtattam ki, azt gondoltam útlevélszám alapján azonosítanak mindenkit. Végül telefonálnom kellett párat, hogy kiderítsem, mindenesetre ezzel is eltelt vagy 10 perc. Gyors búcsúzkodás után már mentem is a biztonsági ellenőrzéshez. Na itt meg iszonyat nagy tömeg volt. Amikor végre sorra kerültem volna akkor meg nem jött a kis ládikó amibe pakolhatnék. Még a fémkaput is besípoltattam úgyhogy szépen át is vizsgáltak. Szóval az lett a vége hogy a 14-es kapunál már csak engem vártak és miattam jött vissza a busz. Valami nagyon nem akarta, hogy elmenjek otthonról.
Szerencsére a repülőút sima volt. Leszálltunk Isztambulban menetrend szerint. Kicsit furcsa volt nekem a nagy tapsolás az utasok között a földetérés után. Be kellett szereznem a reptéren egy vizumot, ami egy 15 Eurós matrica volt az útlevelembe. Aztán szereznem kellett még helyi pénzt, török lirát. Volt 4 db ATM egymás mellett a kijáratnál. Mindegyiknél bepróbélkoztam de egyik sem fogadta el a céges AMEX kártyát, de kicsivel arrébb az 5. ATM-nél szerencsével jártam. Ez a pénz egyébként 0,5 eurót ér úgyhogy könnyű lesz a számolás.
A következő nehézség eljutni a hotelbe, ami igen messze van a reptértől. Találtam egy Hotel Shuttle nevű szolgáltatót a reptéren akik jó pénzért vállalják az emberek hotelbe juttatását és vissza a reptérre. De legalább beszéltek angolul, ami errefelé ritkaságnak számít, és hitelkártyával is lehet fizetni ja meg számlát is adtak :) Az már mellékes hogy a sofőr eltévedt mert nem tudta pontosan hol van a My City Hotel. Mikor láttam hogy már a járókelőktől kérdezi az útirányt megmutattam neki a GPS-emen az útvonalat. Teljesen oda volt a boldogságtól, hogy jó irányba tartunk. Persze az egyik helyen elnézte a jobb kanyart mert épp mások ledudálásával volt elfoglalva :) A következőn is túl akart menni de szóltam neki. Erre mit csinál? A körforgalomban ahelyett hogy körbemenne elkezd visszatolatni a nem gyenge forgalomban. Na ekkor volt egy kis halálfélelmem. Végül 2 óra autókázás után érkeztünk meg, átkelve a Boszporuszon, vagyis Ázsia földjére léptem :) A szálloda színvonala kicsit jobb mint az athéni volt, még az internet is tök gyors.
