Az első hét mozgalmas volt Stockholmban ráadásul a munka is teljesen új volt és mindenki szabadságon van még most is. Tehát nem igazán volt, aki elmagyarázta volna rendesen mit is kellene csinálni. Szerencsére akadt pár tapasztaltabb kolléga az irodában, aki tudott segíteni. Most már csak az a gond hogy az Ericssonban is mindenki szabadságon van, ezért elég nehéz megszerezni az infókat az íráshoz.
Az első két hétvégét a munkahelyen töltöttem, pontosabban a délutánt. Egyrészt sokkal lakályosabb mint a félig üres lakásom, másrészt a Forma-1-et próbáltam kisebb nagyobb sikerrel megnézni. Sajnos itt csak egy kábelen fogható csatorna közvetíti, úgyhogy az otthoni gépről próbáltam áthozni az adást. De volt hogy torrentről töltöttem le mert másképp nem ment. Szóval macerás volt az biztos.
Kezdenek már visszajönni az emberek a nyári szabadságukról. Itt az irodában is egyre többen vannak meg a metró is egyre zsúfoltabb. Hétfőn hazafelé le is robbant az egyik alattam. Mindenkit leszállítottak aztán a következővel kellett tovább menni. Sok metró közlekedik itt. 7 vonal van és 11 féle útirány, több mint 90 megállóval. Pedig ez a város nem nagyobb mint Budapest, de nálunk még csak a negyedikkel kínlódnak. Ráadásul minden megállóban van valamilyen kis kiállítás, ezért mondják hogy itt található a világ leghosszabb művészeti kiállítása. Egyszer ha rossz idő lesz majd végig megyek mindegyiken. De maguk a metróvonalak se semmik. Látványos az egész. Sok helyen látszik hogy tömör sziklában haladunk. Nem lehetett könnyű kivésni, mégis hatalmas terek vannak odalent. Ahogy jövök Kista-ba kétszer is kijön a felszín alól és völgyek felett megy át. A vizeken is többnyire hidakon közlekedik a szigetek között.
Most hétvégén már kicsit jobban bejárom a környéket. Majd jelentkezem az eredménnyel.
